Sebészeti kezelés

Bár a miómák jelentős része tünetmentes, de mindenképpen javasolt a megfelelő kezelés megkezdése. Ennek kiválasztása személyre szabottan, a beteg életkora, családterve, a panaszok súlyossága, a tumor mérete, növekedési üteme, elhelyezkedése és száma figyelembe vételével történik.

A miomák egyik leggyakrabban alkalmazott terápiás eljárása a mai napig a méh teljes eltávolítása. Ez meddőséggel jelentkező nők esetén nem jön szóba, és egyéb betegségek kapcsán is egyre nagyobb az igény a szervmegtartó műtétek(hasi miómagöb eltávolítás = miómaenukleáció = miomektómia), valamint a minimálisan invazív megoldások iránt (laparoszkópia vagy hiszteroszkópia révén), melyek által elkerülhetők a méheltávolítás nemkívánatos következményei (hüvelyboltozati gyengeség, majd prolapsus, illetve a méh hiányából adódó kedvezőtlen pszichés hatások)

Miomektómia

A miómaenukleáció (miomektómia) a mióma göbök eltávolítását jelenti a méh megkímélése mellett, így a későbbi terhesség(ek) vállalásának esélye megmarad. A beavatkozás laparotómia, hiszteroszkópia és laparoszkópia révén egyaránt elvégezhető.

A szubmukózus elhelyezkedésű göbök esetén inkább a hiszteroszkópia (3-4 cm-es nagyságig), míg nagyobb göbök, valamint szubszerósus és intramurális miómák esetén elsősorban a laparoszkópia ajánlott (hátrányuk a miómák 25 százalékos kiújulási rátája).

A miómák szakszerű sebészi ellátását a hazai és nemzetközi ajánlások alapján a minimálisan invazív endoszkópos eljárások képezik (laparoszkópia, hiszteroszkópia). Előnyük: kisebb műtéti megterhelést jelentenek, rövidebb és enyhébb műtét utáni fájdalommal járnak, melyek által gyorsabb felépülést tesznek lehetővé. Míg a postoperatív szövődmények egyértelműen azt mutatják, hogy a laparoszkópos miomektómia kisebb kockázatú eljárás, mint a laparotómia, addig a későbbi időszak teherbe esési mutatóiban érdemi különbség nem mutatható ki.

Laparoszkópos asszisztált miomektómia (LAM)

A műtét lényege, hogy a laparoscopos behatolás után a középvonali metszést kb. 4 cm-re meghosszabbítjuk, a mióma (myoma) göböt kívülről rögzítjük, kipreparáljuk, majd eltávolítjuk. A módszer előnye, hogy nagyméretű, akár 8-15 cm átmérőjű göbök is sikeresen eltávolíthatók.

A műtéti idő tekintetében jelentősen rövidebb a minilaparotomia, mint a laparoscopos enucleatio. A vérveszteséget és a fájdalomérzetet figyelembe véve azonban a laparoscopos eljárás az előnyösebb.

Hiszterektómia

A méheltávolítás a sebészi kezelés legrégibb alkalmazott lehetősége, s bár javallatai közül világszerte a mióma a leggyakoribb, fogamzó képes korú nők esetén nem jön szóba!

Menopauzát követően, panaszt okozó mióma esetén (szubtotalis vagy totalis) méheltávolítás végezhető. Előnye, hogy a kórkép minden típusa esetén használható, és végleges megoldást biztosít. A műtét hasi (laparotómia vagy laparoszkópia) és hüvelyi úton egyaránt elvégezhető (a tumor elhelyezkedése, mérete, illetve a beteg kívánsága függvényében).

Szövődmények (1,5–10%): húgyhólyag- és bélsérülés, bővebb vérvesztés. A műtétet követően a beteg teljes felépülésének ideje átlagosan 6–8 hét.