Amit a miómáról tudni kell

A mióma (leiomióma, fibróma, fibroid) a női szervezetben leggyakrabban előforduló jóindulatú daganat, lényegében a méh simaizom sejtjéből kiinduló, hormonfüggő szövetszaporulat. Gyakran többes, jól körülírt, kemény, gömbszerű gócokból áll. Néhány mm-es nagyságútól akár 5-20 cm-re is megnőhet. Minden egyes mióma göb egyetlen simaizom sejt elfajulásából, kontrollálatlan osztódásából ered. A nőgyógyászati panaszok 2-3 százalékáért tehető felelőssé.

E daganatok műtéti megoldásai mindig is nagy hányadát tették ki a nőgyógyászati beavatkozásoknak. A méheltávolítások 30-40 százalékát a mai napig miómák miatt végzik, de köszönhetően az orvostudomány folyamatos fejlődésének a kezelés fő irányát jelentő sebészi terápia mellett, mind több minimálisan invazív eljárás áll rendelkezésre.

Előfordulási gyakoriság

A szakirodalomban számos különböző adatot találhatunk a miómákról. Kialakulásuk oka pontosan nem ismert, de méretük és számuk függ a szervezet ösztrogén szintjétől (mely elsősorban a petefészkek által termelt hormon). Ennek köszönhetően előfordulási gyakoriságuk az életkor előrehaladtával nő:

  • Menarche (az első menstruáció) előtt: nem fordulnak elő,
  • Reproduktív (fogamzó képes) életkorban (15-45 év): 20-25%,
  • 35 év felett: 20-40%,
  • Perimenopazában (45-55 év): 30-70%, ebben a fázisban a legnagyobb a mióma előfordulásának valószínűsége, és ilyenkor alakulnak ki a legnagyobb méretűek Menopauza után újabbak nem alakulnak ki, a meglévők nem növekszenek, akár kisebbedhetnek is.

A várandósság ideje alatt növekszik, de a gyermekágyi időszakban csökken. Fokozott ösztrogén szinttel járó állapotokkal együtt gyakran fordulnak elő.

Klinikai tünetek, panaszok

A miómák 80 százaléka tünetmentes, gyakran rutin nőgyógyászati vizsgálat során, véletlenül fedezik fel őket. A fennmaradó 20 százalék azonban igen változatos klinikai tüneteket okozhat, függvén a göb elhelyezkedésétől és méretétől.

  • Rendellenes vérzés: a leggyakoribb panasz, mely vashiányos vérszegénységhez vezethet
  • Alhasi görcsös fájdalom
  • Diszpareúnia (közösülés alatti fájdalom)
  • Nyomási tünetek (végbél, húgyvezeték, húgyhólyag, kismedencei erek és idegek)
    • gyakori vizelési/székelési inger
    • vizeletürítési nehézség, székrekedés
    • a húgyvezeték vagy a vese tágulata
    • alsó végtagi ödéma
    • hátba, alsó végtagokba sugárzó fájdalom

A mióma típusai elhelyezkedés alapján:

1. Intramurális mióma

A tumor a méhtest falában helyezkedik el. Ez a leggyakoribb forma, a kialakulásból adódóan. A göbök hatására a méh mérete nagyobb lesz, alakja torzul. A nagy göbök a méhüreg torziója miatt a beágyazódás zavarával járhatnak, ezáltal meddőséget okozva, a létrejött terhesség későbbi szakaszában fekvési, tartási vagy beilleszkedési rendellenesség okai lehetnek, szülési akadályt képezhetnek. A méhfal rendellenes vérellátása miatt vetéléssel, koraszüléssel járhatnak.

2. Szubmukózus mióma

A miómák 5-10 százalékát teszi ki. A göb a méhnyálkahártya alatt helyezkedik el, a méh ürege felé bedomborítva azt, torzítva a méhűrt. Kezdetben széles alapon ül, felette a méhnyálkahártya elvékonyodik, később kikocsányosodhat, ez méhösszehúzódásokhoz vezethet, amelynek következtében akár „meg is születhet” a méhnyak csatornán keresztül.

A szubmukózus miómák súlyosabb tüneteket okoznak, mint az intramurális vagy a szubszerózus elhelyezkedésűek. Leggyakrabban vérzészavarral (hypermenorrhoea, menorrhagia, dysmenorrhoea, metrorrhagia) jelentkeznek. Várandóssággal kapcsolatos panaszokkal is gyakran együtt járhatnak. Beágyazódási zavart okozhatnak a méhüreg torzultsága és a kóros kontrakciók miatt. A göb miatt a méh keringése zavart. Ez spontán vetélést, koraszülést eredményezhet.

3. Szubszerózus mióma

A méh hashártyaborítása alatt helyezkedik el. Ez a típus is kikocsányosodhat (leiomióma pedunkulum). Elhelyezkedésétől függően különböző nyomási tünetekkel, krónikus kismedencei fájdalommal járhat. Meddőséget okozhat a méh motilitásának megváltozása és az ivarcsatornák külső nyomása miatt.

4. Cervikális mióma

A göb a méhnyak állományából indul ki. A nyakcsatorna kompressziójával és a méh nyák termelésének megváltoztatásával gátolja a spermiumok mozgását, ez által a megtermékenyülés lehetőségét. A környező szerveket nyomhatja, helyzetüket megváltoztathatja.

5. Intraligamentális mióma (mióma)

A miómagöb a méh oldalfalából a méhtest-méhnyak határon alakul ki, és a széles méhszalag lemezei közé terjedhet. Az itt található képletek (húgyvezeték, erek, idegek) helyzetét megváltoztathatja, és kompressziójukkal különböző nyomási tüneteket okozhat.